Az talán mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy 10-15 évre választott társ kiválasztását sohasem szabad elkapkodni, hiszen nagyon hosszú időről van szó, az állat pedig nem játékszer. A mi döntésünk volt, mikor magunkhoz vettük nem az övé, így kötelesek vagyunk kielégíteni a fizikai és lelki igényeit élete végéig.

Az egyik kardinális kérdés ilyenkor, hogy milyen termetű kutyát szeretnénk?

Ez a paraméter nagyon sok mindent meghatároz. Nem csak egy méretbeli különbséget jelent, hanem pl. nagyban meghatározza azt is, hogy a későbbiek folyamán mennyit fog enni a kutya. Míg egy kisméretű öleb sokszor alig eszik többet, mint egy macska, egy 60-80 kg-os óriástermetű kutyának viszont napi több kg élelemre van szüksége. Ez nagyon nem mindegy a pénztárcánknak még akkor sem ha nem akarunk prémium minőségű eledelekkel etetni.

A nagyobb testméret általában nagyobb mozgásigénnyel is társul. Tehát míg egy kistestű kutya beéri napi 3 x fél óra sétával, addig egy nagyobb testűnél ez nyugodtan a kétszerese.

Nagyobb testű állatoknál gyakrabban jelentkezik csípőízületi diszplázia, amely korrigálható műtéti úton, de odafigyelést igényel a gazdi részéről, hogy a legkisebb mozgászavar esetén is nézesse meg kutyáját szakemberrel (ortopédiában jártas állatorvossal) és tegyék meg a szükséges lépéseket az állat egészségének megőrzése/helyreállítása érdekében.

Nem mindegy az sem, hogy általában a nagyobb testű állatok kezelése, műtétei többe kerülnek, mint egy kisebb testűé. Ugyanis sokszor nagyobb hatóanyag mennyiség szükségeltetik nekik, vagy éppen műtéti altatáskor nagyobb mennyiségű altatószert és pl. több varrófonalat használhatnak fel, mint egy kisebb testűnél. 

Az sem mindegy, hogy ki lesz a kutya gondozója: ugyanis nem mindegy, hogy egy magamfajta 50 kg-os nő fogja sétáltatni, vagy a pár számmal nagyobb kedvesünk. A kutyák egy-egy ingerre hajlamosak nekilódulni és húzni maga után az embert, és korántsem mindegy, hogy vissza tudja-e tartani egy könnyű, törékeny nő a 60-80 kg-os óriást,  mert ennek súlyos következményei lehetnek. Az a legkevesebb, hogy a könnyebb gazdi úgy száll majd a kutya után pórázon, mint a győzelmi lobogó.... A kutyánk könnyen megsérülhet, ha összeverekszik ilyenkor egy másik kutyával, elgázolhatják, és megmarhat más embereket is. Ez utóbbi esetben még akkor is kellemetlen tortúrával járó helyzetet eredményezhet a szituáció, ha a kutya oltva van veszettség ellen (és ezt igazolni is tudjuk az oltási könyvével).

Kölyköt vagy idősebbet szeretnénk?

A kölyökkutyák nagyon aranyosak a rakoncátlankodásaikkal együtt, ezért a legtöbb család egészen fiatal állatot szeretne magához venni. Ez eddig rendben is van, de a harmadik elcsent, majd szétrágott papucs után is így fogjuk gondolni? Lesz elég időnk arra, hogy a kölyök nagyobb törődés- és játékigényét kielégítsük? Már csak azért is, mert amíg meg nem kapja az összes fontos védőoltást nem tanácsos őt sétálni vinni a többi kutya közé, így a nagy mozgásigényt kénytelenek leszünk több játékkal kompenzálni.

Ha nem szeretnénk egy rendetlen kölyök szeszélyeit elviselni, akkor talán jobb, ha egy idősebb kutyát szemelünk ki magunknak, akinek már benőtt a feje lágya. Kialakult szokásai vannak, ez ugyan magában hordozza azt a lehetőséget, hogy ezeken nehezebben tudunk változtatni, mint egy kölyöknél, de türelemmel náluk is csodákat lehet művelni, és vélhetően kevésbé esnek áldozatául használati tárgyaink.

Kant vagy szukát?

Ez az a kérdés amire mindenkinek magának kell tudnia a választ: bármelyik jó, a döntés a mi kezünkben van! A szukák elleni indokként a tüzelés első szakaszában ürülő véres hüvelyváladék, a kanok ellen pedig a párzási időszak alatti szökési hajlam és a párzáskor mutatott fokozott agresszivitás hozható fel. Amennyiben nem tenyésztésre szánjuk az állatot célszerű ivartalanítani, így nem csak ezeket a kellemetlenségeket kerülhetjük el, hanem a kóbor állatok számát sem növeljük teljesen feleslegesen.

Honnan érkezzék a jövevény?

Ez elsősorban azt a kérdést veti fel, hogy vajon ragaszkodunk-e egy bizonyos fajtához, vagy beérjük egy keverék kutyussal?

A fajtatiszta kutyáknak megvan az az előnye, hogy egy egyed ugyanúgy fog kinézni, és viselkedni (elvileg) ami a fajtára jellemző, tehát abszolút kiszámítható, kevésbé lesz zsákbamacska érzésünk. „Hátrányként” említhető, hogy nagyon meg kell néznünk, hogy honnan veszünk állatot. Ugyanis a magukat tenyésztőknek nevező tömegből csak egy szűk réteg az, akik valóban tenyésztőnek nevezhetők. Az alábbiakban szeretnék kitérni arra, hogy mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között:

Tenyésztő: Akinek fontos az, hogy minőséget teremtsen, és valóban hozzátenni kíván az adott fajta erényeihez, nem pedig elvenni azokból. Fontos számára az, hogy csakis olyan párokat vonjon tenyésztésbe akik egészségesek, és a szűrhető genetikai betegségektől mentesek és ezt igazolni is tudja. Hagy a szülőpárosa számára regenerálódási időt az almok között. Különösen fontos ez nőstény állatoknál, hiszen a vemhesség és az utódok felnevelése megviseli a szervezetüket. Ismeri az általa tenyésztett fajtát, azok viselkedését és lehetséges egészségügyi problémáit (mind az általánosakat, mind az esetleges fajtadiszpozíciósakat). Érdekli az utódok sorsa és segít a nálánál tapasztalatlanabb tulajdonosoknak az esetlegesen felmerült problémák elhárításában. Felismeri saját határait és eszébe sem jut „állatorvost játszani”: mindig állatorvossal vakcináztatja az állatait, így a kölyköket is, és nem ezen akar spórolni.

Miért fontos ez utóbbi?

Azért, mert az állatorvos rendelkezik immunológiai ismeretekkel, és ezért az ő kompetenciája kiválasztani az állatunk számára leginkább megfelelő vakcinát. Másrészről ma csakis és kizárólagosan állatorvos tarthat magánál oltóanyagot, és adhat be Magyarországon védőoltást! Harmadrészt pedig ritkán, de előfordulnak oltás utáni szövődmények. Ezek leggyakrabban enyhék: kis láz, oltás körüli duzzanat. Még ritkábban, de előfordulhatnak súlyosabb szövődmények, amiknél ha nem kap azonnali ellátást az állat, akkor komoly következményei lehetnek. Jobb az oltást is vele beadatni, mert ha baj van akkor azonnal ott a segítség. Nem az a megoldás ilyenkor, hogy nem adatjuk be az oltásokat, mert az oltatlan kutyák nagyon nagy eséllyel betegszenek meg, míg ezek a szövődmények kb. minden ezredik vagy tízezredik kutyát érintik.

Honnan ismerhetjük fel a hamis oltási könyvet?

Egy oltási könyvben mindig szerepelnie kell a vakcinázás dátumának, a vakcina neve kiírva, vagy ha van matricája akkor annak, az állatorvos pecsétjének és aláírásának. Egy-egy oltás ettől lesz hiteles. Ha ebből bármelyik hiányzik, álljunk el a vételtől és tegyünk panaszt a Magyar Állatorvosi Kamara megyei illetékes szervezeténél. Az oltásikönyv hamis volta általában akkor derül ki leggyakrabban, mikor megmutatjuk az állatorvosunknak. Ugyanis ő tudja azt, hogy melyik fertőző betegség ellen, mely vakcinákat forgalmazzák itthon, illetve azt is, hogy milyen a szabályos oltásikönyv. Tud segíteni nekünk abban, hogy hamis vagy annak tűnő oltási könyvvel hová fordulhatunk. A Kamara meglépi a tenyésztő és segítői elleni jogi lépéseket, illetve csalás miatt mi is jogi útra terelhetjük az ügyet.

Végezetül lássuk, kik a szaporítók!

A tenyésztést szinte kizárólagosan pénzkereseti lehetőségként kezelik. Az általuk tenyésztett fajtáról egyáltalán nem, vagy kevés ismerettel rendelkeznek és sokszor alapvető biológiai igényekkel sincsenek tisztában. Az állataikat sokuk szülőautomatának tekinti, tehát pároztatja őket az első ivarzástól az utolsóig és nem hagy az állatai szervezete számára regenerálódási időt. Amikor az állat szervezete a folyamatos vemhességek és utódnevelések közepette kimerül, az állat sokszor utcára kerül vagy elaltatásra. A tenyészpárok sokszor alkalmatlanok a tenyésztésre és házi kedvenc kategóriában is bőven hagynának maguk után kívánnivalót. Az, hogy mindezt egy rakat serleggel tudják igazolni az önmagában kevés, bármelyik régiségboltban szerezhetünk belőlük tucatszámra... A genetikai betegségek szűrésére általában nem fordítanak gondot, de sokszor még az oltásokra és parazitamentesítésre sem. Azok akik stikában oltanak is ide sorolandók, ugyanis eme tettüknek köze sincs a felelős tenyésztői magatartáshoz.

Szerencsés esetben ingyen is juthatunk kutyához:

Ismerőstől, magánszemélytől ajándékba:  A kutyák tavaszi-őszi párzási ciklusának végeredményeként sok helyütt kiskutyaalmok látják meg a napvilágot, így ezek gazdájának azon fő a feje, hogy mégis mi a bánatot kezdjen ennyi kiskutyával. Ilyenkor szokták meghirdetni őket, hogy ajándékba elvihetők. Ezek általában keverék kiskutyák, de pont olyan szeretetreméltóak, mint bármelyik fajtatiszta társuk. Mivel sokszor a szülők is keverékek, így sokszor elég nehéz megbecsülni azt, hogy vajon a kiskutya mekkora lesz nagykutyaként, csupán a szülők (hacsak nem a legnagyobb titokban keltek egybe és fogalmunk sincs ki az apuka) testmérete adhat némi támpontot. A vérmérséklet, temperamentum ugyanígy kérdéses, ellenben az öröklődő betegségek tekintetében jobb a helyzet náluk.

Állatvédőktől:

Menhelyekről: Megint egy jó hely annak, aki szeretne magának egy kutyát. Ezek a kutyák akik ide bekerülnek általában elég sok mindenen túl vannak, sokuk a fiatal kora ellenére is elmondhatja ezt magáról. Egy nagy közös jellemzőjük van: mindannyian szeretnének végre megállapodni egy olyan gazdi mellett aki élete végéig szeretni fogja őket, ezért cserébe feltétlen odaadással és hűséggel fogják viszonozni egy életen keresztül. Döntő többségében keverék kutyusok közül lehet választani, azonban a népszerűbb fajkutyákból és keverékeikből is fellelhető majd mindig egy-egy példány, de akár ritkábbak is akadhatnak köztük időnként. Korukat tekintve teljesen vegyes kínálat: a kölyköktől az öreg kutyákig mindent találhatunk. Aki innen szeretne kutyát vinni méginkább gondolja meg a választást, mert ha rosszul választanak, akkor egy már sokat szenvedett kutyának okoznak még több szenvedést. Adományt adni örökbefogadáskor sem kötelező a legtöbb helyen, azonban ha ilyen helyről visznek kutyát, kérem, hogy a többi kutya fenntartásához járuljanak hozzá.

Ideiglenes befogadóktól: A menhelyek mellett külön meg kell említenem a jó szándékú önkéntes állatvédőket, akik közül sokan mintegy ideiglenes befogadóként funkcionálnak. Az utcáról, illetve olyan állatokat fogadnak be másoktól magukhoz akik számára a környékbeli menhelyeken nem jut hely vagy az egészségüket/életüket veszély fenyegeti az eredeti tartási helyükön. Az ideiglenes befogadók rendbeszedik ezeket a kutyákat egészségileg és mentálisan és gazdát keresnek nekik. Ez a felállás annyiban előnyösebb, mint a menhelyes, hogy egy-egy kutyára sokkal nagyobb figyelem jut és ez a rehabilitálásuknál nagyon fontos tényező, illetve a kisebb egyedszám miatt kevésbé vannak járványveszélynek kitéve. Ami fontos, ezek a magánszemélyek általában saját erőből mentenek, vagy más állatvédő szervezeteket tehermentesítenek, ezért fontos, hogy az ő munkájukhoz is hozzájáruljunk, ha tőlük hozunk el állatot.

Fajtamentő egyesületektől: Hasonlóan tevékenykednek, mint más állatmentéssel foglalkozó szervezetek. Annyi csupán a különbség, hogy ők egyetlen fajtára specializálódtak. Ha valaki fajtatiszta kutyát szeretne akkor érdemes az adott fajtához tartozó csoportot (ha van) megkeresni és megkérdezni őket. Ha komoly baj van, akkor ők ugyanúgy besegítenek más állatvédő szervezeteknek, illetve vállalnak be bajba jutott kóbor kutyát, mert ilyenkor őket sem érdekli, hogy milyen fajta.

Sintértelepről: Ide a közterületen gazda nélkül kószáló ebeket gyűjtik be. Általában 14 nap haladékot kap a tulajdonos, hogy jelentkezzen az állatért, majd ha helyhiány lép fel a telepen akkor a bent lévő kutyák közül altatnak, hogy az újonnan érkezetteket be tudják fogadni. A 14 nap eltelte után lehetőség van arra is, hogy az eredeti tulajdonoson kívül más is örökbefogadhassa a kutyát. Minden sintértelepen mások az örökbefogadási szabályok, így azokról érdemes egyénileg érdeklődni. Ha innen választunk kutyát akkor egészen biztos, hogy életet mentünk vele!

Utcáról kóbor állatot: Sajnos mivel ma Magyarországon sokkal kevesebb a sintértelepi és menhelyi férőhelyek együttes száma is, így meglehetősen magas állatlétszám csatangol az utcán. A kóbor kutyák tábora a legjóindulatúbb becslések szerint is százezres nagyságrendű. Így bőven akad tennivalója a jószándékú állatbarátoknak és az állatvédőknek egyaránt. Mi is tartozhatunk az előző két csoport valamelyikébe amennyiben utcán talált kóbor vagy annak látszó kutyát veszünk magunkhoz.

Honnan sejthetjük, hogy kóbor kutyával van dolgunk? Mit tegyünk?

Általános jellemzőként soványnak, alultápláltnak látszanak, elhanyagolt kinézettel. Amennyiben a kutya ellenségesen viselkedik (vicsorog, morog) jobb ha inkább lemondunk megfogási szándékunkról és máshol keresünk házikedvencet, mert könnyedén a bőrünket vihetjük a vásárra. Ha jó kondícióban lévő, ápolt kutyával hoz össze a sors akkor mindig fel kell merüljön a gyanúja annak, hogy a kutya valamilyen oknál fogva elszökött és könnyen lehet, hogy az eredeti gazdája tűvé teszi érte a környéket, csakhogy a nyomára bukkanjon. Az ilyen kutyát érdemes elvinni egy állatorvosi rendelőbe és megnézetni, hogy nincs-e benne chip, tetoválás, ha van nyakörve akkor azon esetleg van-e valami elérhetősége a tulajdonosnak.  Érdemes ezeket megnézni/megnézetni akkor is ha a kutya rossz általános állapotban van. Ugyanis lehet, hogy szimplán rég csatangolt el és mivel azóta nem gondozták, illetve nem kapott rendesen enni, ennek következtében néz így ki ahogy. Ha nem akadtunk a tulajdonos nyomára akkor még mindig meg lehet őt hirdetni internetes gazdikereső, hirdetési oldalakon, helyi újságokban, állatorvosi rendelőkben. Érdemes lehet a környékbeli menhelyeket is végigtelefonálni, mert hozzájuk nagyon sok kutyáját/macskáját kereső gazdi telefonál be. Ha ez sem vezet eredményre akkor valószínűleg nem is fog a tulajdonosa nyomára akadni ebben az életében, tehát elvileg nyugodtan megtarthatja az ebet, akkor kell visszaadnia őt, ha a tulajdonos hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy a kutya az övé és hajlandó a költségei megfizetésére.
Szintén olyan kutyák többségében akik elég sok mindenen keresztül mentek, ezért legyünk velük nagyon türelmesek, a szeretet itt is csodákra képes.

Olvasd el ezt is, érdemes!

A kutyák emberek elleni agresszivitása (HunRun.com, A Magyar Futók Portálja)
http://hunrun.com/cikkek/1202_1.html

Márpedig én szeretném, ha a kutyám legalább egyszer szülne! - Egyszeri almok menüpont oldalt, de az egész oldalt ajánlom figyelmetekbe!!
http://olcsokutya.uw.hu/