Hím nemi szervek:

Here: A pénisz tövében elhelyezkedő tojásdad alakú, páros szerv, melynek feladata az ondósejtek és férfi nemi hormonok termelése. Nagysága állatfajon belül döntő jelentőségű, ugyanis minél nagyobb, annál több ondósejtet termel, ezáltal megtermékenyítőképessége is nagyobb. Pl. madarak tenyésztési alkalmasságának vizsgálatánál ez egy elég meghatározó tényező. A herék a testhőmérséklet alatti hőmérsékleten (35 C)  képesek ondósejteket termelni, ezért a hasüregen kívül helyezkednek el a herezacskóban. A középvarrat a herezacskót két részre osztja, a bőr alatt simaizomréteg található, mely elsősorban a hőmérséklet szabályozásában (thermoregulatio) vesz részt. A hőszabályzásban részt vesznek a here bőr és izomelemei is oly módon, hogy a hererázó izmok közelebb húzzák a hasfalhoz a heréket, a bőr izomelemei a bőrt rácolják és vastagítják ha a külső hőmérséklet lecsökken. Amennyiben nő a hőmérséklet akkor a verejtékmirigyek működési intenzitása fokozódik, illetve eleve olyan kialakítású a here kötőszövetes tokjának vérellátása, hogy a tokban kanyargó vénákban a vér lehűl és a visszatérő vénák körülfonják az artériákat és a hűvösebb vénás vér és véna hűtő hatást fejt ki az artériára és a benne keringő vérre. A hőszabályzást az idegrendszer irányítja.
A heréket kívülről egy savós hártya, majd alatta egy vastag, rostos hártya határolja. A hártyából sövények erednek, melyek a herét kb. 200 kúpidomú részre, lebenykére osztja föl. Ezekben a lebenykékben helyezkednek el a kanyargós lefutású herecsatornácskák. A herecsatornácskák átmérője nagyon kicsiny, összes hosszuk viszont jelentős: több száz méter is lehet. A csatornácskák közti kötőszövetben találhatóak meg a Leydig-féle sejtek, melyek fő feladata a hormontermelés.A csatornácskákban találhatjuk meg a különböző érési stádiumban lévő spermiumokat. A csatornácskákat alaphártya veszi körül, belső felületén rácsházlózat található, és ezen a rétegen találjuk meg a Sertoli-féle ún. dajkasejteket, melyek a fejlődő spermiumok táplálásában játszák a fő szerepet.

A Sertoli-féle sejtek ezekkel a  tápanyagokkal látják el az érésben lévő spermiumokat:

•     Lipoidok
•     Glikogén
•     Fehérjék

A Leydig-féle sejtek ösztrogént és tesztoszteront termelnek. E két hormonnak az aránya határozza meg, hogy a Sertoli-sejtek mennyi lipoidot termelnek. Az ösztrogén termelés és a lipoditermelés között pozitív korreláció van: minél több ösztrogént termel, annál nagyobb lesz a Sertoli-féle sejtek lipoidtartalma.

Mellékhere: A here hátsó felszínéhez kapcsolódik. Alakja megnyúlt, tapintása kemény. Belsejében csőrendszert találunk, a mellékhere feladata lényegében az érett spermiumok tárolása. Három részre: feji, nyaki és farki részre tagolható.

Ondóvezeték: A mellékhere és a húgycső között létesít összeköttetést, meglehetősen kemény tapintású. Simaizmokkal gazdagon ellátott cső, elsősorban az ondó továbbítása a feladata.

Ondóhólyag: Nem található meg minden állatfajban, kutyából és macskából hiányzik, ellenben rágcsálókban pl. megtalálható. Feladata váladéktermelés, melyet az ondóhólyag falában található mirigyek végeznek. A váladék mennyisége és minősége az állat fajától függ, színe fehér vagy sárgásfehér. Ragadós folyadék, mely hamar megalvad és a rágcsálók hüvelyét röviddel az ejakuláció után, mintegy dugóként elzárja, így akadályozva meg, hogy az kifolyjon. Nagy mennyiségben tartalmaz fruktózt, citromsavat és globulint. A spermiumok a fruktózt energianyerésre használják föl.

Prostata: Minden háziállatban fellelhető, húsevőkben viszonylag nagyobb méretű, általában a húgycső kezdeti szakaszán helyezkedik el. Váladékát a húgycsőbe üríti. A váladék áttetsző és ez adja az ejaculatum jellegzetes szagát.

Pénisz: Párzószerv, közösüléskor a hím ezen testrésze kerül a nőstény testébe és ezen keresztül lövelli a spermát a hüvelybe.

A sperma: Fehér vagy piszkosfehér folyadék. Állatfajtól függő pH-értékkel rendelkeznek: kutyában 6,7-7,8 körüli ez az érték. A pH értéke az optimális hatás érdekében közel állandó kell legyen, a kémhatás szabályzásában különféle anyagok vesznek részt (pl. bizonyos fehérjék, ill. ún. puffer rendszerek).

Két fő alkotórésze van: az alakos elemek és az ondóplazma.

Ondóplazma főbb összetevői:

Fruktóz: Elsődlegesen az ondóhólyagban termelődik, kisebb részben az ondóvezeték ampullaszerű tágulataiban fellelhető mirigyekben. A spermiumok energiaforrásául szolgál, ugyanis a dajkasejtektől (Sertoli-féle sejtek) nyert glikogéntartalékuk csak nagyon rövid ideig fedezi szükségleteiket és amennyiben nem képesek fedezni energiaszükségletüket nagyon rövid időn belül elpusztulnak.

Citromsav: Vélhetően a spermium halmazállapot-változásaiban van szerepe (alvadás, elfolyósodás), illetve a pH szabályzásban.

Alakos elemek:

Spermiumok: Három részre tagolható: feji, közép és farki részre. Az ondó legnagyobb számú alakos elemei közé tartoznak.

Feji részben: magas DNS tartalom (örökítőanyag), itt zajlik egy anyag, a hialuronidáz képződése is, mely a petesejt lemeztelenítésében vesz részt, ugyanis az átlátszó peteburkot körülvevő sejtek feloldásában is részt vesz. A hialuronidáz általános tulajdonsága bizonyos anyagok elfolyósítása, így az ondó hígabbá tétele és a méhnyálkahártya hámjának elfolyósítása is az ő munkásságának tudható be.

Középső részben: lipoproteinek, illetve a sejtlégzés fő központja is itt található.

Farki rész: az anyagcserében részt vevő enzimek tartózkodási helye.A farki rész biztosítja a spermium számára a mozgást, ugyanis a farok propeller, dugóhúzó szerű mozgása révén halad a női nemi csatornában a petesejt felé.

Kisebb részben az ondó az alakos elemei közé tartoznak a hím nemicsatorna levált hámsejtjei és fehérvérsejtjei.

A hím nemi hormonok (androgének):

Elsősorban a here Leydig-féle sejtek munkásságának tudható be, kisebb részben termeli a mellékvesekéreg és a női petefészkek is. A Leydig-féle sejtek tevékenységét a luteinizáló hormon (LH) irányítja.

Tesztoszteron: Elsősorban a Leydig-féle sejtek termelik, de valószínűleg kis mennyiségben a Sertoli-féle sejtek is. Hatására funkcionálisan teljesen kifejlődnek a hím nemi szervek. A hím állatok erősebb, izmosabb testalkata és szexuális viselkedése is androgén hatásoknak tulajdonítható.  Hatása az anyagcserében is megmutatkozik, mely elsősorban a fehérjeanyagcserére irányul.

Az ivartalanítás és hatása:

Itt a herék és mellékherék eltávolítását értjük (másnéven ezt a beavatkozást kasztrációnak nevezzük). A nőstényekhez hasonlóan az hímek is nyugodtabbá válnak, felhagynak a párzáshoz kapcsolódó "csavargó életmóddal", a nőstények kegyeiért folytatott verekedésekkel, általában sokkal helyhez kötöttebb lesz az életmódjuk. A kan kutyák anyagcseréje nagymértékben változik a kasztráció hatására, lassabb lesz, ezáltal valamelyest hízékonyabbá válnak, DE EZ NEM AZT JELENTI, HOGY EL IS FOGNAK HÍZNI!! Csupán azt, hogy jobban oda kell figyelni a táplálkozásukra, illetve arra, hogy eleget mozogjanak (pl. játék). A másodlagos nemi bélyegek a fiatal, infantilis (=nemileg éretlen) állatokon nem fejlődnek ki. Az ivartalanított hímeknél jóval ritkábbak a nemi szervek daganatos megbetegedései (hererák, prosztata-megbetegedések). A csavargó, verekedő életmód hiányából fakadóan kevésbé vannak kitéve balesetek kockázatának, illetve annak, hogy a vetélytársnak érzett (elsQsoban kan kutyákkal) vérre menQ csatákat vívjanak. Sok állat akit korábban nem lehetett "társaságba vinni" más kutyákkal szemben mutatott, már-már fékezhetetlen agressziója miatt, az ivartalanítás mindezt lehetQvé tette.