Ha orvoshoz megyünk kisállatunkkal, minden esetben azzal kezd, hogy megvizsgálja őt. Különösen akkor fontos ez ha beteg, de egy egészséges állatot is illik minden egyes beavatkozás előtt legalább egy fizikális (áttapintásos) vizsgálatnak alávetni. Hogy miért? Mert így sokat megtudhatunk kedvencünk egészségi állapotáról, szerveinek állapotáról, működéséről. Az alábbiakban szeretnék néhány vizsgálattípust ismertetni és azt, hogy elsősorban mit vizsgálnak vele:
Fizikális vizsgálat:
Ez az a vizsgálat amelyet leggyakrabban végeznek az állatorvosok, amikor páciens érkezik hozzájuk. Ez lényegében egy megtapintásos, megtekintéses vizsgálat, melynek során az állatorvos a kezével az állat bőrén keresztül megtapintja az egyes szerveket, így azoknak méretéből, anatómiai elhelyezkedéséből és az állat erre adott reakciójából (pl. fájdalmat jelez) következtethet a probléma helyére. Ide tartozik még a különböző testüregek műszer nélküli vizsgálata, pl. a szájüreg megtekintése.
Képalkotó diagnosztikai eljárások:
Ezeknek az eljárásoknak az a lényege, hogy az orvos olyan készülékkel vizsgál, amely valamilyen hullámjelenség bevonásával alkot képet a vizsgálni kívánt területről. Elektromágneses hullámokat használnak fel pl. a röntgennél, a CT-nél, a tomographiánál és a mágneses rezonancia vizsgálatnál, míg mechanikait az ultrahangnál. A kiegészítő műszeres diagnosztikai vizsgálatok közül mindig azt kell választani amelyik:
Röntgen (RTG): A röntgensugár egy elektromágneses hullám. Hasonlóan viselkedik mint a fény, de nagyobb az áthatolóképessége, így lehetőségünk van rá, hogy a testbe "lássunk" vele. Ahogyan a kedvencünk testét világítja át, az egyes részeken különböző mértékben képes áthatolni, valamennyi elnyelődik a az egyes részeken, és megint valamennyi továbbhalad. Mivel a szervezetünk inhomogén, azaz az egyes részeken más az összetétel és sűrűség, így az egyes szervek más és más összetételűek, a röntgenfelvételen különböző árnyképként jelennek meg. Tehát a kapott képet, lényegében fényvisszaverődési (vagy vissza nem verődési) tulajdonság szabja meg, nem pedig a anatómiai viszonyokat ábrázol. Hátránya, hogy két dimenziós képet kapunk, nem érzékelhetők "mélységek" és némi sugárterhelés (ugyanolyan szigorú előírások vonatkoznak itt is használatára, mint a humánegészségügyben, úgyhogy rájuk sem jelent nagyobb veszélyt, mint ránk). Elsősorban csontok, fogak, mellkas és tüdő vizsgálatánál merül fel az alkalmazása. Bizonyos szervek sugárelnyelését röntgenkontrasztanyag adásával lehet fokozni, pl. gyomor-bél vizsgálatoknál. Röntgenkontrasztanyagként bárium-szulfát szuszpenziót itatnak.
Ultrahang (UH): A test szervei és azok elváltozásai (ultra)hangvisszaverő képességük alapján jeleníthetők meg. Egy jelátalakító, az ún. transzducer elektromos impulzusokat ún. nagyfrekvenciás mechanikai rezgéssé alakít át, ez továbbterjedve ultrahangnyalábot hoz létre. A hanghullámok a szervezet különböző részein különböző mértékben verődnek vissza (anyagi minőség és szerkezetfüggőek), ezeket a transzducer felfogja a visszaérkező mechanikai rezgéseket és elektromos impulzussá alakítja és ezeket számítógép dolgozza fel, és jeleníti meg (fénylő pontok formájában). A fénylő pontok lényegében egy kétdimenziós képet adnak. A pontok fényerőssége aszerint változik, hogy milyen erős a visszavert ultrahang.
Az állatorvos az ultrahangvizsgálat előtt a transzducerre egy gélszerű anyagot ken, mivel az ultrahangnyalábot a levegő és a mésztartalmú részek visszaverik, így a mögöttük lévő rész takarásba kerül, tehát nem lesznek láthatóak. Míg a mésztartalmú képleteket nem tudjuk a vizsgálat során "kiiktatni", a levegőt viszont igen: a gél segíti az ultrahangnyaláb továbbterjedését, azáltal, hogy kiszorítja a vizsgált területről a levegőt, ezért az orvosi szaknyelv "kapcsológélként" emlegeti. De a meszes képletek felismerését nagyban megkönnyíti, hogy ún. "hangárnyék" keletkezik mögöttük, ami fekete területként jelenik meg és nagyban megkönnyíti mondjuk egy epekő vagy vesekő felismerését állatorvosunk számára.
Az ultrahangot leggyakrabban a különböző lágyrészek vizsgálatára használják: parenchymás szervek (máj, vese), has. A lágyrészek, mivel más a felépítésük ezért eltérő mértékben verik vissza az ultrahangnyalábot, így az egységesnek látszó lágyrészeken belül az eltérő szöveti struktúrák megjelenítésére is lehetőség van. A folyadékterek is kiválóan elkülöníthetőek, mivel a folyadéknál gyakorlatilag nincs visszhang, így jól elkülönülnek a különböző lágyrészektől (pl. folyadékgyülemek kimutatása), mert relatív hangfelerősödés lesz mögöttük látható.
Az UH-ot speciális vizsgálatokra is használják:
kismedencei vizsgálatok (transvaginalis vizsgálatok): a hüvelyen keresztül végeznek vizsgálatot
nyelőcső irányából
kardiológiai vizsgálatok: akár az erekbe, vagy a szívüregbe is bejuttatható a transzducer
Az UH előnyei:
-
gyakorlatilag nincs káros hatása a betegre nézve
-
amennyiben a test külső felszínén történik a vizsgálat nem tekinthető invazívnak
-
nagyobb lehetőséget biztosít a különféle képletek szerkezetének vizsgálatában, mint pl. a röntgenvizsgálatok
-
rövid idő alatt több szerv állapota meghatározható
Az UH hátrányai:
-
bizonyos UH-vizsgálatok invazívak: mikor testüregeket belülről vizsgálunk, vagy akár az ultrahanggal oly módon végzett kardiológiai vizsgálatok, mely során a transzducert bejuttatjuk az erekbe, vagy akár a szívüregekbe.
-
A kapott lelet nagyon vizsgálófüggő: nagyon beleszól a vizsgálati eredménybe az orvos gyakorlottsága, mivel egyszerre a test csak egy kisebb részletét tudjuk vizsgálni (mivel mintegy "metszeteket" lát ilyenkor belőlük az orvos), ezért a vizsgálófej állása, elhelyezkedése sem mindegy.
-
A kapott kép nem feltétlen anatómiai viszonyokat ábrázol, hanem akusztikai viszonyokat, ugyanis a kapott kép az adott közeg ultrang elnyelési és visszaverési tulajdonságaiból keletkezik. Így negatív lelet, még nem biztos, hogy kizáró ok.
Computer Tomographia (CT), számítógépes rétegvizsgálat:
Ennél a vizsgálatnál a testet egy vékony körkörös sugárnyaláb pásztázza a testet, eredményként különféle matematikai számításokkal a testből előállított harántmetszeteket kapunk, melyeket számítógép jelenít meg. Több egymás utáni metszet és még több matematika segítségével akár térbeli kép is előállítható, amelyet akár forgathatunk is. Lényegesen nagyobb kontrasztfelbontású vizsgálat, mely alkalmas nem csupán a csontos- és lágyrészek elkülönítésére, hanem a lágyrészeken belül elkülöníthető a zsír és az izom. Leginkább koponyán belüli vizsgálatoknál merül fel alkalmazása, de használható a mellkas, egyéb csontok, de akár a has vizsgálatára is. Kb. harmincezer forintos költségre kell számítani egy ilyen vizsgálatért.
Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI):
Nem csupán egy tulajdonság szól bele a képalkotásba, hanem több is. Az egyik a szervezetben elhelyezkedő protonok (hidrogén-atommagok) elektromágneses térbe kerülve meghatározott helyzetet vesznek fel, majd ezután nagyfrekvenciájú rádióhullámot bocsátanak rá, és ezáltal a részecskék elhelyezkedése ismételten megváltozik, majd az utoljára közölt mágneses hatás megszűntével elkezdenek visszatérni a helyükre és eközben elektromágneses jeleket bocsátanak ki. Ezeket a jeleket számítógép dolgozza fel és alakítja képpé. A vizsgálati paraméterek állíthatóak oly módon, hogy a jelintenzitást elsősorban a protonmegoszlás határozza meg, vagy pedig az az idő amely alatt a protonok ismét visszatérnek eredeti helyükre (ez utóbbi az ún. relaxációs idő). E módszer segítségével sokszor megdöbbentően hasonló képet kapunk az anatómiai viszonyokhoz.
A vizsgálat menete:
A vizsgáló helységben erős mágneses tér van, a beteget egy asztalra fektetik. A vizsgálni kívánt testrész fölé helyezik fel a második mágneses tekercset. A vizsgálatnál mindvégig mozdulatlanul kell feküdni, vizsgálat típusától függően 10-90 percig. Ezt állatainknál bódítással oldják meg, tehát úgy kell készülnünk egy ilyen vizsgálatra, mint egy műtétre: az állat legalább a beavatkozás előtt 6-8 órát koplaljon előtte, tehát se inni, se enni ne kapjon. A vizsgálat alatt hangos, csattogó hang hallható, de ez állatainkat nem zavarja, hiszen alszanak a vizsgálat alatt. Egyes szövetek jelintenzitásának fokozására kontrasztanyagot adnak be, mely bár okozhat allergiás reakciót, de lényegesebben ritkább, mint az egyéb más diagnosztikai beavatkozáshoz használtak.
Ellenjavalt a vizsgálat, ha:
-
a betegnek pacemakere van
-
fémprotézis van a testében: bár manapság már olyan protéziseket használnak amelyek fémanyaga nem mágnesezhető, de a vizsgálatot végző orvos figyelmét mindig hívjuk fel erre a körülményre, illetve a műtétet korábban elvégző állatorvosnál kérdezzünk rá és vigyük az erről szóló leletet az MRI vizsgálatot elvégző állatorvosnak.
-
fém fogpótlás is zavarhatja a vizsgálatot
A testben lévő fémek ugyanis "elcsavarják" a mágneses teret, így a fémet körülvevő területen értékelhetetlen lesz a lelet. Leggyakrabban a koponya és az ízületek vizsgálatánál merül fel alkalmazásuk.
