A botrány kirobbanása óta eltelt 1-2 hét. A vihar elülni látszik, az aktákon nő a porréteg, ezért a mi meg nem értett művész zsenink úgy gondolta, hogy talán ideje egyet robbantani, ismét. Mert ami nem öl meg az ugye megerősít, olyan ez, mint pár kupica 50%-os szilvapálinka. Hát sajnos ő is megerősödött és most újabb támadást intéz. Szerencsére nem ismét a macskák ellen, hanem azok ellen, akik fel merték emelni hangjukat a 'művészi' tevékenysége ellen.

A Magyarországon forgalmazni kívánt filmeket a Nemzeti Filmiroda regisztrálja, enélkül nem forgalmazhatók legálisan. Az Origo értesülése szerint, bár Toepler maga forgalmazza, de Nemzeti Filmirodához nem érkezett regisztrációs kérelem ezidáig, bár Toepler honlapján a megrendelésnél kinn van a 18-as karika. Bár azt is elmondta ugyanakkor Taba Miklós, a Nemzeti Filmiroda igazgatója, hogy csak amiatt büntethető, mert nem regisztráltatta és soroltatta be a filmet az öt kategória (életkor alapján) valamelyikébe. Ja igen, a magamfajta álmodozó mindig elfelejti, hogy bezony Abszurdisztánban vagyunk, ahol a bűnözőnek mindig több joga van, mint áldozatának. Büntetés pedig csak akkor jár, ha nem perkálunk, mert a filmipar nem a non-profitságáról híres, ugye... Indoklásul, hogy miért kell egy ilyen botrányosan szar valamit is a filmek közé besorolni, azt a választ kaptuk, hogy addig nem tiltható be, amíg be nem bizonyosodik, hogy bűncselekményről van szó.

Mégis miről beszélünk? Hova tetszettek figyelni az elmúlt hetekben?

Ő maga ismerte be korábban, hogy 'nem azért öltem meg ezt az állatot...'. (Napló, április 22-i adás) De sebaj, már amúgy is életképtelen volt, másnapra úgyis tű általi halál lett volna vége. 

Igen! Abszurdisztánban így megy. Végy egy macskát, fojtsd vízbe, vedd fel videóra. Ha még mindez nem lenne elég hatásos, hetyegj egy mamival úgy hetven és a halál közt. Öntsd le valami bárgyú, vallásos maszlaggal, hadoválj érthetetlenül. Hidd el, hogy ez trendi és igen ez kell a népnek és mindent meg lehet csinálni következmények nélkül. Ha mégsem, pedig ráfogjuk: 'művészsors', ráadásul a meg nem értetteké. Ez egy mai művészfilm receptje. Szigorúan az olcsókategóriásoké.  Az, hogy hányszor köpte szembe saját magát, majd őt a tükre, hogy hetente változott amit mondott az már senkit nem érdekelt. Senilitas praecox? Reméljük, ha másra nem is, a jó öreg TB intézményére számíthatunk, és nem nekünk kell az ő kezelési költségét is külön összedobni. Lehet, hogy így is rámegy a Nemzeti Bank aranytartaléka a művész-zseninkre.

Mindezek után volt annyira arcátlan, hogy az állatvédők fegyverét saját maguk ellen fordítsa. Még mindig Abszurdisztánban vagyunk és nem a messzi és kultúrált Nyugaton, így esett meg az, hogy merte közölni, hogy neki kifejezetten jót tett a botrány (és a közfelháborodás) és úgy látszik - a franc ott essen bele - , hogy ébren is tartotta. Pedig kár, hogy nem aludt: a cellájában. Ott van ugyanis az ilyennek a helye.

Mi pedig marhák itt ülünk bénultan a csendben válaszreakció nélkül, és e cselekedetünkkel Jézus tanácsára hallgatva  'ha egy ember arcul üt, fordítsd neki oda a másik felét is'. Mi eddig ezt tettük. Vajon fogunk mást is?

Az origo cikke a témában: http://www.origo.hu/itthon/20070508allatkinzos.html

Csatlós Mária (Porcika283), szerkesztQ