Időről-időre újfajta állatokat védő körlevelek bukkannak fel a neten, a teljesség igénye nélkül az egyik utolsó őrület, a PETA-s körlevél, de hogy frissek és aktuálisak legyünk, ugyanez igaz az 'Álszent' c. Toepler filmmel kapcsolatban indított petícióra is:

Az állatnyúzós videót valóban a PETA készítette a videót ismeretterjesztő jelleggel, de a nevek hozzááadása, illetve aláírása és küldözgetése nem az ő találmányuk. Ez már az olvasói fantázia szüleménye, tehát teljesen felesleges. A videó egyébként a kínai szőrmeipar elleni kampány része, ugyanis ezeket az állatokat brutális kegyetlenséggel ölik meg, úgy hogy nagyon hosszas haláltusa után halnak meg és ezen a farm munkásai jól is szórakoznak. Én úgy gondolom, hogy magára valamit is adó ember eddig is tudta, hogy a legtöbb szőrmés állatot kizárólag a bundájáért ölik meg, feleslegesen. Tehát eddig sem vett szőrmét és ezután sem fog, ehhez neki már körleveles figyelmeztetésre sincsen szüksége!

Mi is az alapvető probléma az ilyen petíciókkal:

• Egyrészt az adatok hitelessége: Gondoljunk csak arra, amikor végre el tudtuk érni, hogy szigorítsák az állatvédelmi törvényünket 2004-ben. Ez lényegében egy kutya megkínzása (2003-ban Fadd-Domborinál egy kiskutyát kötöttek a kocsi vontatóhorgához majd kb. 100m-en keresztül vonszolták. A kiskutya testéről több helyen csontig lejött a bőr, majd kitették. A gondos állatorvosi kezelés ellenére napokkal később elpusztult.) miatt indult eseménysorozat volt. A kulcs itt is egy petíció volt.
  
  Igen ám, de milyen?!
  
  Egy olyan petíció, ahol kértek tőlünk nevet, lakcímet, személyi igazolványszámot és aláírást is. Az első hármat meg lehet adni interneten is (bár nem feltétlen célszerű adatvédelmi okok miatt), de aláírni hol fogunk? Itt megbukott az egész hitelessége és kár is folytatni.
  
  Az állatvédelmi törvény újratárgyalását kezdeményező petíciónak pont ez volt a sikere, hogy megvoltak ezek az adatok, ergo teljes egészében beazonosíthatóak voltak az aláírók. Hitelesen és 'hivatalosan' mutatta, hogy egy széles társadalmi réteg sorakozott fel ezen ügy mögé. Arról még nem is szóltunk, hogy bármit is el tudjunk érni 'hivatalosan' ahhoz több, mint ötvenezer aláírásra van szükség.
  
  
• A másik ok pedig az, hogy az állatvédők döntő többsége általában azt sem tudja melyik kóbor állat után kapjon után éppen, annyian vannak. Ezzel nem csupán hátráltatjuk, hanem egyenesen idegesítjük őket. Mivel túlhajszoltak, méltán számíthatunk egy meglehetősen morcos hangvételű üzenetre, és jogos lesz. Ne szerezzünk se nekik, se magunknak kellemetlen perceket felesleges dolgokkal. Mi szeretjük ha feltartanak bennünket? Na ugye, hogy nem!
  
  
• A harmadik pedig az, hogy küldözgethetünk körleveleket különféle petíciókkal, illetve írhatunk tiltakozó leveleket a különböző sztároknak és politikusoknak a bálnák vagy éppen a szőrmés állatok sanyargatása miatt, azt el kell ismernünk, hogy a saját házunk táján is van mit söprögetnünk. Hazai fronton külön-külön is milliós lélekszámú kóbor kutya és macskapopulációval kell az állatvédőknek és az állatbarátoknak megküzdeniük. Ezek az állatok pedig nem az égből hullanak, hanem mi magunk termeljük ki őket, azáltal, hogy felelőtlenül hagyjuk őket szaporodni, akkor is csak, hogy ha 'az egyszer szülnie kell elv' alapján egyszer is kölykezni hagyjuk őket.
  

Úgy gondoljuk, hogy nemcsak az kegyetlenség, ha valaki kutyát/macskát kínoz, hanem az is, ha eleve halálraítélt állatok megszületését segíti elő gondatlanságával, nemtörődömségével, ahelyett, hogy ivartalaníttatná őket.

Amíg ilyen problémáink vannak nekünk is, addig semmi alapunk sincs kioktatni másokat. Nagyon szomorú ami azon a kínai szőrmefarmon történik, de vajmi keveset tehetünk azoknak az állatoknak a megmentéséért, ahhoz képest amennyit a közvetlen környezetünk, illetve a hazai állatvédelmi problémák megoldásában tehetnénk. Azoknak akik valóban segíteni szeretnének javasoljuk, hogy nézzenek szét közvetlen lakókörnyezetükben, ma már minden megyében van legalább egy állatvédő szervezet, ahol örömmel fogadják a segítő kezeket. Akik pedig beérik az ilyen jellegű videók előtti háborgással azoktól pedig azt kérnénk, hogy sokkal többet segítenek azzal is, ha nem csinálnak semmit.

De  felhívnánk a figyelmet arra, hogy ez pont egy olyan dolog, mintha csak akkor szeretnénk a fejlődést, ha az nem jár változással. A változás pedig mi magunk kell legyünk: saját állataink terén igyekszünk jó példát mutatni környezetünk számára.

Csatlós Mária (Porcika283), szerkesztQ